Hogyan kezdjünk hozzá?
A családfakutatás időigényes és türelmet igénylő feladat, ezért csak az kezdjen bele, aki nem sajnálja rá az időt! A magyar kisnemesi ősök megtalálása és beigazítása a családfába izgalmas, de kihívásokkal teli feladat. A kisnemesség története szorosan összefonódik Magyarország történelmével, így a kutatás során értékes információkra bukkanhatunk.
Hogyan kezdjünk hozzá?
Kezdjük a legközelebbi rokonokkal és haladjunk visszafelé az időben. Gyűjtsünk minél több információt a családról: neveket, dátumokat, helyszíneket, foglalkozásokat. Látogassunk el a levéltárakba és egyházi levéltárakba, és kérjünk segítséget a szakemberektől, pl. az Avas Média Kft (avasmedia.hu) munkatársaitól
Használjuk az online adatbázisokat, de legyünk kritikusak az információkkal szemben.Örökké igaz a mondás, itt különösen: „Ami túl szép, hogy igaz legyen, nem az.” Keressük fel a családi archívumokat, és beszélgessünk az idősebb rokonokkal. Legyünk tisztában, hogy melyik településen laktak és milyen vallási felekezethez tartoztak a keresett elődök.
Fontos szempontok:
A kisnemesség nem volt egységes társadalmi réteg, így a kutatás során különböző rétegekkel találkozhatunk. A nemesi rang igazolása bonyolult folyamat volt, megállapítása ma is komolyabb kutatómunkát, szakértői segítséget igényelhet. A kutatás során fontos, hogy tisztában legyünk a források hitelességével és megbízhatóságával. A levéltárak és szakértők segítsége nélkülözhetetlen lehet a sikeres kutatáshoz.
Lehetséges források: levéltári, egyházi levéltári, magán források
Levéltári források:
A Magyar Nemzeti Levéltár és a megyei levéltárak őrzik a legfontosabb dokumentumokat:
1. Nemesi összeírások: Ezek a listák tartalmazzák a nemesi családok neveit, birtokaikat és egyéb adataikat.
2. Nemesi perek iratai: A perek során keletkezett dokumentumok betekintést nyújtanak a családok életébe, kapcsolataiba.
3. Címer- és adománylevelek: Ezek a dokumentumok igazolják a nemesi rangot és a birtokadományokat.
4. Anyakönyvek: A felekezeti anyakönyvek (születési, házassági, halotti) a 18. századtól kezdve nyújtanak fontos információkat.
Az összeírások és egyéb levéltári források segítségével közrendű családok esetén a XVII. század második feléig is elérhet egy-egy ága a családnak. Nemesi ősök esetén ezen ágak akár a középkorig is visszanyúlhatnak az okleveles források és történelmi leszármazási táblák (családfák) segítségével.
Egyházi források:
1. A plébániák és egyházi levéltárak anyakönyvei, anyakönyvi másolatai fontos források lehetnek.
2. Magánarchívumok:Családi levelek, iratok, fényképek, naplók értékes információkat tartalmazhatnak.
3. Online adatbázisok: Számos online adatbázis segíti a családfakutatást, például a FamilySearch.org, a Hungaricana.hu és a Geni.com.
Készítette: Bayer Attila, kutató