„Igaz-e, hogy a családfakutatás olyan, mint az aranyásás, aminek a végén kincset találunk?”
Hogyan kezdjünk hozzá a családfakutatáshoz, a kisnemesi ősök megtalálásához?
A családfakutatás kisnemesi ősökkel rendelkezőknél időigényes és türelmet igénylő feladat, ezért csak az kezdjen bele, aki nem sajnálja rá az időt!
A magyar kisnemesi ősök megtalálása és beigazítása a családfába izgalmas, de kihívásokkal teli feladat. A kisnemesség története szorosan összefonódik Magyarország történelmével, így a kutatás során értékes információkra bukkanhatunk.
Hogyan kezdjünk hozzá?
1. Kezdjük a legközelebbi rokonokkal és haladjunk visszafelé az időben. Gyűjtsünk minél több információt a családról: neveket, dátumokat, helyszíneket, foglalkozásokat.
2. Látogassunk el a levéltárakba és egyházi levéltárakba, és kérjünk segítséget a szakemberektől, pl. az Avas Média Kft (avasmedia.hu) munkatársaitól. Használjuk az online adatbázisokat, de legyünk kritikusak az információkkal szemben.Örökké igaz a mondás, itt különösen: „Ami túl szép, hogy igaz legyen, nem az.”
Keressük fel a családi archívumokat, és beszélgessünk az idősebb rokonokkal. Legyünk tisztában, hogy melyik településen laktak és milyen vallási felekezethez tartoztak a keresett elődök.
Fontos szempontok:
A kisnemesség nem volt egységes társadalmi réteg, így a kutatás során különböző rétegekkel találkozhatunk. A nemesi rang igazolása bonyolult folyamat volt, megállapítása ma is komolyabb kutatómunkát, szakértői segítséget igényelhet.
A családfakutatás kisnemesi ősök tekintetében fontos, hogy tisztában legyünk a források hitelességével és megbízhatóságával. A levéltárak és szakértők segítsége nélkülözhetetlen lehet a sikeres kutatáshoz.
Lehetséges források: állami levéltári, egyházi levéltári, magán források
Levéltári források:
A Magyar Nemzeti Levéltár és a megyei levéltárak őrzik a legfontosabb dokumentumokat:
Nemesi összeírások: Ezek a listák tartalmazzák a nemesi családok neveit, birtokaikat és egyéb adataikat.
Nemesi perek iratai: A perek során keletkezett dokumentumok betekintést nyújtanak a családok életébe, kapcsolataiba.
Címer- és adománylevelek: Ezek a dokumentumok igazolják a nemesi rangot és a birtokadományokat.
Anyakönyvek: A felekezeti anyakönyvek (születési, házassági, halotti) a 18. századtól kezdve nyújtanak fontos információkat.
Az összeírások és egyéb levéltári források segítségével közrendű családok esetén a XVII. század második feléig is elérhet egy-egy ága a családnak. Nemesi ősök esetén ezen ágak akár a középkorig is visszanyúlhatnak az okleveles
források és történelmi leszármazási táblák (családfák) segítségével.1
Egyházi források:
A plébániák és egyházi levéltárak anyakönyvei, anyakönyvi másolatai fontos források lehetnek.
Magánarchívumok:Családi levelek, iratok, fényképek, naplók értékes információkat tartalmazhatnak.
Online adatbázisok: Számos online adatbázis segíti a családfakutatást, például a FamilySearch.org, a Hungaricana.hu és a Geni.com.
Készítette: Bayer Attila, kutató
https://avasmedia.hu